A szobahőmérsékletű-kenyér eredete

A szobahőmérsékletű-kenyér kényelmes élelmiszertermék, amelyet lágy textúrája jellemez; búzaliszt, élesztő, só és víz alapösszetevők felhasználásával készül, megfelelő mennyiségű cukor, zsírok, tejtermékek, tojás, gyümölcszárványok és egyéb adalékok hozzáadásával, majd a keverés, az erjesztés, a formázás, a kelesztés és a sütés folyamata következik.

Körülbelül Kr.e. 6000-ben sajátították el először az ókori egyiptomiak a kelesztett kenyér készítésének technikáját. Az erjesztés kezdeti módszerét valószínűleg véletlenül fedezték fel: a megmaradt búza kását a levegőben lévő vadon élő élesztőspórák-hatása lett, majd megszállták-, ami erjedt, megemelkedett és enyhén savassá vált. Amikor ezt a keveréket ezt követően felhevített kövön sütötték, az emberek örömmel vettek egy új típusú pékárut,-mely sokkal puhább és finomabb volt, mint a korábban megszokott lepénykenyér,-ami a világ első kenyerének megalkotását jelzi.